Már egy hónapja megállíthatatlanul tombol a nyár, melynek köszönhetően dugig vagyunk fülledt, hosszú nyárestékkel. Ha pedig csillagfényes nyári éjszakákról esik szó, mi más is ugorhatna be, mint egy igazán jól eső, jéghideg fröccs?
Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy a mai bejegyzésben gyorstalpalót tartok otthoni borkészítésből, el kell keserítsem (vagy meg kell nyugtassam 😀 ), hogy nem erről lesz szó, viszont a téma szorosan kapcsolódik a hegyek nedűjéhez, hiszen egy kiváló falatozni valót hoztam Nektek bemutatásra.
A recept egyik boltban ténfergésem során fogalmazódott meg bennem, amikor annak tudatában keresgéltem valami feltétnek valót, hogy otthon vár a kisütött kenyér (ennek receptjét tervezem megosztani Veletek, ám még mindig javításra szorul itt-ott). Nem akartam tipikus szalámis,sonkás szendvicset készíteni, de túlzásba sem akartam esni, hiszen kinek van kedve 45 fokban robotolni a konyhába, főleg annak tudatában, hogy a Férje várja az erkélyen a fent említett behűtött itallal?
Ahogy teljesen tanácstalanul sétálgattam, megakadt a szemem a friss fűszernövényeken, történetesen a bazsalikomon, és világosság gyúlt odabent. Felötlött bennem, hogy mi lenne,ha valami pesto féleséggel kenném meg a kenyérkémet?Az ötletet csodálatosnak éreztem, viszont nagy hirtelen fogalmam sem volt, mi kell a pestohoz, így saját kútfőből raktam össze egy receptet, és becsület szavamra, isteni lett 🙂
Vettem egy bokor bazsalikomot, egy marék sótlan kesudiót, illetve pár szem limeot. Tudtam, hogy olíva olaj,és némi parmezán sajt van otthon, mást ezeken kívül pedig nem is szándékoztam beletenni a krémbe.
Viszont jobban belegondolva valahogy nekem hiányzott egy kis lágyság, selymesség a kompozícióból, így újabb negyed óra sétálgatás következett, amikor is a sajt pult felé tévedve beugrott, hogy kecskesajtot morzsolok a szendvicsek tetejére. A karakteres ízével pont annyit ad hozzá, hogy a kissé egyhangú pestot feldobja.
Hazatérve gyorsan leszedegettem a bazsalikom leveleit, alaposan átmostam őket, majd a turmixba dobtam. Hozzá adtam a kesudiót, egy evőkanál olívaolajat, némi parmezán sajtot, egy fél lime levét, pici vizet, és mixeltem pár másodpercig. Ezt követően megkóstoltam, majd ízlés szerint sóztam. Ezt a lépést azért most iktattam be, mert a parmezán önmagában is sós picit, illetve követtem már el olyan hibát,hogy nem sótlan kesudiót vettem, és kóstolás nélkül jól meg sóztam a művemet…nem kommentálnám 😀 Én a szuper friss érzet kedvéért bele facsartam a maradék limeot, öntöttem hozzá még egy kevés vizet, és krémes állagúra turmixoltam a pestomat.
Ezt követően pirított kenyérszeletekre kentem, kecskesajttal megszórtam a tetejét, majd a húsevő Férjem kedvéért kevés sonkát csíkoztam rá (de ez teljesen elhagyható, én készítettem magamnak egy külön tányéron húsmentes változatot, imádtam úgy is 🙂 ).
Igazi hűsítő, lelket simogató, romantikus, nyári vacsorát kerekítettünk, melyet bátran ajánlok mindenkinek!
U.i.:Aki esetleg aggódna a költségek miatt, annak elmondom, hogy egy kis bokor bazsalikom 350 Ft a Tescoban ( illetve ALDI-ban, LIDL-ben), a kesudió, melyre szükségünk van (kb 10 dkg) szintén 350 Ft körül mozog. A kecskesajt kis kiszerelésű volt, 300 Ft-ért szereztem be a Tescoból, a limenak 60 Ft volt darabja. Nekem olíva olaj, és parmezán volt otthon, de ezekre érdemes olykor beruházni, mert nagyon kevés kell belőlük egy-egy ételhez, és hihetetlen pluszt jelentenek 🙂 A kenyeret magamnak sütöttem, de egy jobb minőségű rozskenyér sem több 250-300 Ft-nál, és bőven elég két embernek a 250 grammos darab. Összességében nem jön ki többre, mint egy átlag minőségű pizza (már ahol két embernek elég egy pizza 😀 ), mégis ezerszer különlegesebb, és ízletesebb vacsora 🙂
Jó étvágyat hozzá, és ha elkészítettétek, ne feledjétek megosztani Velem Instagramon! 🙂
Ha tetszett cikkem, ne felejts el követni Facebookon, és Instagramon (martha.t88) ahol további érdekes apróságokat osztok meg! :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: