Úgy gondolom, hogy még ha egy adott alapanyag készletből dolgozunk is, jó néha újítani, változatossá tenni ételeinket. Így született meg nálam a hús gombócos tészta, mely hasonló össztevőkből áll, mint egy olasz paradicsomos, darált húsos tészta, mégis teljesen más jellegű.
A következő fogás amolyan mozaik étel, mert a húshoz a svéd húsgolyó adta az alapot, a szószhoz pedig a milánói, csak mi pennével ettük, mert az a kedvencünk (mert bizony, hogy van eltérés ízben, ha más a tészta formája 🙂 ).
A gombócokhoz fele-fele arányban ír darált marha, és sertés húst az eredeti recept, de sajnos nem kaptam marhát már, így maradtam a pulykánál, mert a disznó húst nem annyira szeretem magában. Persze így hiányzott a marha markánssága, de azért nagyon finom lett így is. 🙂 Az eredeti, évekkel ezelőtt receptet egyszerűen sehol nem találtam, annyi rémlett csak, hogy van benne mustár, így teljesen a magam feje után menve készítettem el a gombócaimat. Sonkahagymát apróra vágtam, majd egy fél vajon, némi olavía olaj hozzá adásával (hogy ne égjen meg a vaj) párolni kezdtem. Nem pirítani, ez fontos, puha hagymát akartam, de a vaj szaftjának meg kell maradnia. Amikor üvegesedik, darabolt fokhagymát, és csípős paprikát tettem hozzá, picit pároltam még az egészet (vigyázva, mert a fokhagyma könnyen odaég), és zsemlemorzsát öntöttem az edénybe. A mennyiség annyi legyen, ami felveszi a vajat, így inkább apránként adagoljuk. Tegyük félre pár percre, míg a darált húshoz tojást, mustárt, és fűszereket adunk. Ez nálam só, bors, oregánó volt, a mustár pedig dijoni. Ezt követően hozzá kevertem a morzsás egyveleget, ellenőriztem az állagot (hogy gombócolható vagy sem 🙂 ), és az egészet állni hagytam fél órára.
A pihentetett húst pici gombócokká formáltam, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben, 180 fokon addig sütöttem, míg ropogós, barna kérget kapott. Ehhez nagyjából 20 perc szükséges, és fél időnél fordíthatunk egyet rajtuk, ha nem túl egyenletesen teríti a hőt a sütőnk.
Akárhogy is igyekszem, nekem sosem fér el egy tepsiben az adag (bármekkora tepsivel próbálkozom), így az első adagot kényelmesen megsütöm, majd a másodiknál kezdek el tevékenykedni a tésztával, és a szósszal.
Amikor tehát az első adag kikerül, tányérra pakolom őket, alufóliával lefedem, hogy ne hűljenek ki, és beteszem a következő tepsi gombócom. Közben vizet teszek fel a tésztához, majd a szokott módon (ezt mindenki döntse el, nála mi a bevált módszer 🙂 ) megfőzöm a pennét, mert nálunk az a favrorit.
A svéd húsgombóchoz eredetileg tejszínes,lisztes öntet járna, sőt az IKEA-ban kapható tasakos formában is, de nekem annyira nem ízlett,ráadásul a paradicsomos kivitel gazdaságosabb is, és elérhetőbb is számomra. Nem volt kedvem tisztességes paradicsomból főzni, de aki türelmesebb nálam,hámozza meg a paradicsomokat, és abból készítse a mártást, mert finomabb, mint a bolti hámozott paradicsomból.
Itt is azzal kezdtem a műveletet, hogy hagymát aprítottam, ám ebben az esetben csak olajat használtam egy keveset, hiszen itt a pirítás volt a cél. Ennek megfelelően a fokhagyma csak a paradicsom előtt picivel került a wokba, mert ugye, mint fent is írtam, irtó könnyen leég. Miután belekerült a hámozott paradicsom, bazsalikommal, oregánóval, kakukkfűvel fűszereztem, majd pici cukrot adtam hozzá (mely nálam az ajándékba kapott kókuszvirág cukor volt-isteni malátás ízt ad mindennek!). Miután közepes lángon szósz állagúvá főtt a paradicsomom, még egyszer ellenőriztem az ízeket, majd tálaltam is, hiszen pontosan készen lett a tészta, és a maradék gombóc is!
Jó étvágyat hozzá!
u.i.: kép most nem készült, mert irtó éhesek voltunk, és a felénél jutott eszembe, de pótolom a legközelebbi gombóc ebédnél! 🙂
Ha tetszett cikkem, ne felejts el követni Facebookon, és Instagramon (martha.t88) ahol további érdekes apróságokat osztok meg! :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: